2009. július 20., hétfő

Egy pi-vers, amit én költöttem

Következzék saját pi-versem, amely most még csak három soros, de ahogy lesz ihletem, folytatom. Tehát:

Csetneki Sándor - Pi Vers

Íme a vers: a pihez ajánlotta
ma zsenge költő, kit rímei
egyelőre elhagytak.

3 megjegyzés:

  1. hello! remélem folytatod, mert nekem tetszik a kezdés. Én is írtam egyet a napokban... remélem nem haragszol meg, ha bepréselem ide...

    pí [kérem hagyjon üzenetet!]

    Zaj, s szám a szülő.
    Zagyvaság,
    de másnak tűnik.
    Jel.
    Rezgő hangszál,
    Örökséget hagytál.

    Elszállok.
    Mit ma itt elhagyok,
    -mert hangod én vagyok-
    örök zár,
    hol kiabálja egy fő csendőr:

    "Dobhártya átkok!"
    Ma füleidbe kiálltok!
    (szám a kesernyés barlang,
    s lakója kegyetlen zaj)

    Bozsó Róbert 20100214

    "Szeretlek!"

    Szeretnem baj.
    Suttogó füled,
    a süket szerelem,
    de kiheverem.

    VálaszTörlés
  2. hoppá elrontottam, :) remélem tudod szerkeszteni, az aláírás+dátum természetesen a végére megy....

    VálaszTörlés
  3. Köszi :) Majd megpróbálom folytatni...
    Sajnos a hozzászólásokat nem tudom szerkeszteni.
    Jó a versed, csak így tovább.
    (bár általában azt szokták mondani, hogy akkor igazán jó egy pi vers, ha magáról a pi-ről szól - mint Szász Pál és Szikora Ágnes versei -, de végül is másról is szólhat)

    VálaszTörlés